Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A hang és semmi más

2009.03.04
A hang és semmi más
 

Talán senki nem várja el tőlem, hogy Cher pályafutását összegezem néhány mondatban, hiszen eltartott az harminc évig. Régen férjével, Sonny Bonoval nyomult az igen meglepő Sonny & Cher néven, majd szólóban. A számait nem ő írja (régen Sonny, azóta meg mindenféle erre szakosodott alakok), nincsen igazából teljesen sajátos stílusa, hanem mije van neki? Hát hangja.

Mindjárt megmagyarázom, hogy értem ezt. A kíséret egyik számban sem mutat semmi érdekeset, sőt, ha jobban odafigyelünk rá, akkor igazából rettentő unalmasnak és fantáziátlannak találhatjuk. De hát ki mondta, hogy oda kell figyelni rá? Csak és kizárólag kíséret, arra szolgál, hogy Cher különleges hangja még jobban érvényesülhessen.

A lemezt meghallgatva nagyjából három korszakot különíthetünk el. Az első volt a Sonny & Cher, illetve utána még a hetvenes évek egy része. Mai füllel hallgatva nagyon furcsán szólnak ezek a felvételek, és még mintha Cher hangja sem lenne az, aminek ismerjük. Mégis, kissé mostohán bántak ezzel az időszakkal, pedig a legjobb szám (szerintem) az I got you babe, a csengőkkel meg a klarinéttal.

A nagy középső korszak egészen a legutolsó előtti lemezig tart. Leginkább erre jellemző, hogy a kíséret teljesen átlagos, középtempós, teljesen fantáziátlan dobok, vonósok, ilyesmi. Ezek a számok nem igazán különlegesek, mégis slágerek lettek, mert Cher énekelte őket, aztán semmi több.

A legutolsó korszak pedig a Believe c. album, a tökéletes váltás: eurodance-alapokat írnak a háttérben maradó szakértők, Cher pedig ugyanúgy énekel, mint azelőtt, legfeljebb egy kissé eltorzítják a hangját. Mégis ez a legnagyobb sikerek időszaka, és ennek megfelelően a Greatest hits összeállítói is rendesen mutatnak belőle: itt az összes sláger a lemezről, meg az utolsó kislemez-nóta, a Dov'é l'amore latin-dance változata.

Általában elmondható, hogy kissé torznak tűnik az a kép, amit a válogatás Cher-ről mutat: a tizenkilenc számból tizenegy a kilencvenes évekből származik, a hatvanasakból három. Valószínűleg a mai tizenéves vásárlókat célozza a lemez, akik a Believe idején ismerték meg őt, és korai sikereinek korszakában még a szüleik voltak fiatalok. Talán azt gondolták róluk, hogy túlzottan nem érdekli őket az az időszak, így viszont azt nem értem, hogy miért venné meg valaki a lemezt, akit úgyis csak a Strong Enough érdekel, viszont az már úgyis megvan neki?

 A design a szokásos, Cher minden mennyiségben, néhány képen iszonyatosan kényszeredett mosollyal. Különben is a Cher-mítosz egyik legfontosabb része a "már x éves, és mégis milyen jól néz ki"-féle szöveg. Ez az x állandóan változik, én már tíz éve is ezt hallottam, és azóta ugye öregedtünk ennyit - mégis Cher szinte semmit.


Kép

A szóban forgó lemez! (Szerk.)
 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.